Sziasztok Kedves Olvasók!
Megérkezett az első fejezet, remélem elnyeri a tetszéseteket! Kommentelni, cserét kérni, feliratkozni szabad ;)
Köszönöm szépen az előző részhez írt kommenteket, illetve szeretném bejelenteni, hogy a Behind in the Spotlight című blog írójával sikeresen rendeztük a nézeteltérést! Egy hölgyemény megvádolt, hogy a blogot másolom, ráadásul az egyik kedvencemről, de ezt sikerült tisztázni!
Ui.: köszönöm a kommentet Jess T.-nek és Jasmine Brownak! Köszönöm csajszik!
Uui.: A következő rész várhatóan pénteken érkezik!
xoxo. Lora D.
Cupcake
Rettenetesen féltem az elkövetkezendő fél órától és a rajongók véleményétől. Számomra ők jelentik a világot, így az esetleges rossz vélemények miatt borzasztóan elkeserednék. Természetesen tudom, hogy soha az életben nem hozhatok olyan döntéseket, amik minden egyes embernek tetszenének, de még így is el tud keseríteni egy-egy rosszabb, durvább vélemény.
Már az X-faktor kezdete óta tudtam, hogy rajongók nélkül semmire se mennék, ha ők nincsenek, akkor sehol se lennék. Tudom, hogy szeretik azt, amit csinálok, hisz a támogatásuk nélkül egy évvel a show vége után nem ott tartanék most, ahol tartok. Mindent nekik köszönhetek, de az utóbbi időben kezdtek elhatalmasodni a pletykák a családommal kapcsolatban, úgyhogy úgy döntöttem, hogy pontot teszek az ügy végére... Ami sikerült is, de a tegnapi sajtótájékoztató óta rengeteg támadás ér, ezt pedig úgy érzem, hogy el kell simítanom.
Anya, Zayn és a legjobb barátnőm, Tianna a hangszigetelt üvegen túl várakoztak, miközben vártuk, hogy elkezdődhessen a fél órás rádióinterjú. Mosollyal és kézmutogatással próbáltak lelket önteni belém, de mikor Dennis, a műsorvezető, belépett a stúdióba még jobban elbizonytalanodtam.
Abban a pillanatban úgy voltam vele, hogy azonnal felállok a székről és kirohanok a stúdióból, meg sem állva a házunkig. A korai harmincas éveiben járó férfi mosolyogva sétált oda hozzám, majd leült a helyére és felém fordult.
- Nagyon izgulsz? - kérdezte kedvesen, mire egy hangyányit megnyugodtam, legalább normális.
- Eléggé... - feleltem bátortalanul, mire megértően bólintott.
- Tudod, ugyanezt éreztem az első műsorom előtt, de nem kell aggódnod! Ha valami probléma lenne, akkor jelezz valahogy és beteszünk egy számot. - mondta bátorítóan.
- Köszönöm! - mormogtam hálásan, majd anyáékra néztem, akik majdnem olyan idegesek voltak, mint én.
Rettentően hálás vagyok nekik azért, hogy eljöttek velem erre az interjúra. Anya ma még a munkáját is otthagyta, hogy tudjon támogatni, ami egy ügyvédtől elég nagy kérés. Ő a tökéletes anyuka, hisz még kérnem sem kellett, érezte, hogy ma velem kell lennie. Amióta az eszemet tudom, mindenben csak nekem akar jót. Nyolcéves korom óta - mióta az éneklés a szenvedélyem - mindent meg tesz annak érdekében, hogy elérjem az álmaimat. Énektanárhoz járt velem, elköltöztünk Londonba a Zeneművészeti Akadémia miatt, és az egész X-faktort végig izgulta velem.
Tianna már óvodás korom óta a legjobb barátnőm. A megismerkedésünk nem volt éppen zökkenőmentes, hisz akkoriban eléggé bajkeverő voltam, ő pedig inkább olyan meghúzom magam a sarokban típus. Élénken él az emlékeimben, mikor elvettem tőle a babáját, hogy kicsit vadabb külsővel ajándékozzam meg a rózsaszín játékot. Utána pedig folyton a halálfejes maszkommal ijesztgettem, majd egy nap visszavágott. Elvette a maszkot és ollóval szétvágta. Nos, attól a pillanattól elválaszthatatlanok vagyunk. Tia szinte minden tulajdonságomban az ellentétem, kivéve egyben. Mindketten feltétel nélkül megbízunk az emberekben, ami miatt oltári nagyokat tudunk bukni.
Zayn, olyan mintha a testvérem lenne, ami majdnem igaz, hisz a nagybátyám fia. Kiskorunkban mindig együtt voltunk, miatta vagyok olyan ember, amilyen. Tőle tanultam meg érezni és érzelmekkel rendelkezni. Ami elég furán hangzik, de igaz. Hiába ő a család "fekete báránya", olyan gondolatokkal, érzésekkel rendelkezik, amilyenekkel sok idős ember nem. A saját bőrén tapasztalt meg sok mindent, de van olyan amire csak úgy ráérzett. A szüleimen és Tián kívül ő az egyetlen olyan ember, aki teljes mértékben támogat a döntéseimben, akár legyen szó jóról vagy rosszról. És ez természetesen fordítva is igaz. Ha Ő nem lett volna, akkor az X-faktort is feladtam volna. Emlékszem, hogy hosszú órákon keresztül beszéltünk egymással telefonon, úgy, hogy Ő a világ másik végén dolgozott.
- Jó napot London! - szólt bele Dennis az előtte lévő mikrofonba. - Ma egy nagyon különleges lány a vendégünk, akinek sorsát már a kezdetek óta nyomon követem. Az X-faktorban kezdte és mára már az egész világ a lábai előtt hever. - mosolygott rám, amit viszonoztam. - Hölgyeim és Uraim, a csodálatos Ariana Grande!
- Helló London! - szóltam kissé bizonytalanul a mikrofonba.
- Ariana, hogy vagy ma? - pillantott rám, mire halkan felnevettem.
- Köszönöm jól, Dennis. - válaszoltam nevetve. - Remélem te is.
- Igen, igen. - bólogatott. - És szeretnék gratulálni ahhoz, hogy a világhírű One Direction elő zenekara leszel! - mosolygott.
- Köszönöm! - mondtam már kicsit biztosabb hangon.
- Elég nagy megtiszteltetés, hisz alig vagy egy éve a pop iparban. - pillantott rám, mire érdeklődve felhúztam a szemöldökömet. - Emiatt azonban sok rosszindulatú megjegyzést kapsz, remélem nincs valóságalapja?
- Természetesen nincs, és én is úgy gondolom, hogy ez tényleg nagy megtiszteltetés! - pillantottam az üveg mögött álló családomra. - Sosem próbáltam kihasználni a családi gyökereimet, és ez most sincs másképp! Sajnálom, ha valaki ezt így gondolja!
- Megértem, de mindent félre téve, milyen a srácokkal együtt dolgozni? - hajolt közelebb hozzám, mint aki egy friss pletykára akar lecsapni.
- Nem igazán kezdtünk még hozzá a munkálatokhoz, sőt a szerződés aláírásakor találkoztunk hosszú hónapok után először! - nevettem el magam. - De úgy gondolom, hogy jó móka lesz az elkövetkezendő év velük! - kacsintottam Zaynre, aki helyeslően bólogatott.
- Sok pletyka kering rólad és a 1D tagokról, ezeknek van valami valóságalapja?
- Nem igazán. - ráztam meg a fejem. - Jóban vagyunk a srácokkal, de a barátságon kívül nincs más köztünk!
- De valamelyik fiú biztos megkörnyékezett már... - próbálkozott tovább, mire felkacagtam.
- Nem, Zayn már az elején leszögezte, hogy ne merjenek rám nézni. - nevettünk fel. - De a viccet félretéve; nem, egyik fiú sem környékezett meg. Testvérként tekintünk egymásra és úgy gondolom, hogy ebben a zűrzavarban, amiben élünk, nincs idő romantikus kapcsolatra!
Még körülbelül tíz percen keresztül beszélgettünk a közös munkáról, valamint az X-faktor utáni életemről, majd a barátságos férfi reklámot jelentett be.
Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt, mikor kigyulladt a zöld fény a stúdióban, vagyis az élő adást egy kis időre szüneteltetik. Mosolyogva mentem ki a többiekhez, akik meglepődve néztek rám. Magam is meglepődtem, hogy ilyen könnyen fog majd menni a beszélgetés, de azért még a félsz bennem van, ugyanis most lesz a műsor kemény része; a hallgatók kérdései.
- Molly üzeni, hogy jól csinálod! - mondta anya, miután letette a telefonját. - Sajnálja, hogy nem tud itt lenni, de a menedzsmenttel való tárgyalás elhúzódott.
- Oké. - bólintottam, majd mosolyogva néztem a három szerettemre.
- Tényleg jól bírod! - ölelte át a vállamat Zayn. - Már csak a kérdések és kész is vagy. - nyomott egy puszit a fejem tetejére.
- Aztán mehetünk sütizni! - vette át unokatestvérem helyét Tianna. - De remélem, hogy most nem fogsz elrohanni. - pillantott rám szomorúan.
- Sajnálom! - motyogtam bűnbánóan. - Nem tehetek róla, hogy a pincér a volt pasim. - rántottam meg a vállam.
- És engem nem is hívsz? - bökte oldalba Zayn a lányt. - Szép, mondhatom! - kezdett el "duzzogni".
- Persze, hogy jöhetsz te is, Életem. - ölelte meg Tia Zayn-t, mire a fiú elmosolyodott és megpuszilta a lány homlokát.
Félreértés ne essék, nincs köztük barátságnál komolyabb kapcsolat, de ez jó így. Szeretik egymást, mint a testvérek. Úgy hat-hét évvel ezelőtt megpróbálkoztak a kapcsolattal, de mindketten rájöttek, hogy barátokként jobbak együtt.
Néhány perccel később Dennis visszatért a stúdióba és szólt, hogy pillanatokon belül folytatjuk a műsort. Bólintottam, majd egy-egy öleléssel elbúcsúztam tőlük és követtem a fiatal férfit.
- Üdv újra London! - szólt bele a mikrofonba. - Remélem mindenki élvezte a reklámot és talált benne kedvére valót. - mondta mosolyogva. - De térjünk vissza egy izgalmasabb témához! Még mindig a varázslatos Ariana Grande a vendégem, akitől a műsor végéig kérdezhettek! Hajrá!
Alig néhány másodperc múlva a számítógépen megjelent a kis telefon ikon, ami azt jelentette, hogy máris hívnak bennünket.
A szívem veszett erővel dobogott, miközben Dennis bátorítóan rám mosolygott és rányomott a kis telefonra.
- Szia, itt Dennis Craig! - köszönt a telefonálónak. - Üdv a SunShine-ban, bátran kérdezz Arianától!
- Sziasztok, Katy vagyok! - mutatkozott be, a hangján lehetett hallani, hogy boldog. - Nagyon imádlak Ariana, és rettentően örülök, hogy a 1D-vel fogsz turnézni! - mondta felpörögve. - Én is énekes szeretnék lenni, mit tegyek, hogy teljesüljön az álmom?
- Szia Katy! - üdvözöltem. - Köszönöm szépen! Először is azt ajánlanám, hogy soha ne add fel! Másodszor pedig, légy bátor és állj ki az emberek elé! Jelentkezz tehetségkutató műsorokba, járj énektanárhoz! És természetesen legyenek olyanok, akik melletted vannak és támogatnak! - soroltam fel a hasznos információkat.
- Köszönöm! - felelte hálásan.
- Én köszönöm, hogy telefonáltál! - mondtam, majd megszakadt a vonal.
- Kaptunk SMS-eket és leveleket is. - vigyorgott rám Dennis. - Íme az első. Kedves Ariana! Nagyon szeretem a munkásságodat, de egy dolgot nem igazán értek. Miért nem használod a Malik nevet? - olvasta fel Dennis a levelet. - Üdv. Maddy!
- Erre két magyarázatom is van! - mondtam nevetve. - Túl hosszúnak találom a nevem, illetve már van egy híres Malik a családban, nem kell még egy.
- Érthető! - nevetett már a műsorvezető is. - Nagyon szívesen beszélgetnék még veled, de sajnos lejárt a műsor időnk! - jelentette be szomorúan. - Drága Ariana, köszönöm szépen, hogy eljöttél a műsorba! - simogatta meg a kézfejemet.
- Én köszönöm, hogy itt lehettem! - mondtam őszintén.
Miután kialudt a piros fény a fiatal férfi öleléssel búcsúzott el tőlem.
...
- Nem hívjuk át a fiúkat? - kérdezte Zayn, majd már kotorta is elő a telefonját.
- Oké. - ugrott fel Tia bezsongva a helyéről.
- Felőlem. - rántottam meg hanyagul a vállamat.
Tianna teljesen bezsongott, hogy találkozhat a fiúkkal, amin mi csak mosolyogni tudtunk. Drága barátnőm már régóta ismeri a srácokat, de minden egyes találkozás előtt így viselkedik. Nem tagadhatja le, hogy vérbeli Directioner.
Pár perc múlva megszólalt a csengő, én pedig rohantam ajtót nyitni. Kint Liam, Harry és Niall ácsorgott vigyorogva, kicsit arrébb álltam, hogy be tudjanak jönni.
- Sziasztok! - öleltem meg rég nem látott barátaimat.
- Szia Kicsi lány! - köszöntek egyszerre, majd a nappaliba mentek a többiekhez.
Meg sem lepődtem, hogy a legidősebb bandatag nem jött át. Louis-val nem igazán vagyunk jóban. Az egész még 2010-ben kezdődött, mikor először találkoztunk. Már akkor ellenségesen viselkedtünk egymással, ami az évek folyamán utálattá növekedett. Egyszerűen nem tudunk egy légtérben megmaradni egymással öt percre sem.
Liam-mel sem vagyunk legjobb barátok, de ennek ellenére mégis közel állunk egymáshoz. Zayn-en kívül ő volt az, akit bármikor felhívhattam, ha valami bántódás ért, vagy csak szimplán atyai tanácsra volt szükségem.
Harry a legjobb fiú barátom, ő minden hülyeségben benne van és úgy szeretem, mintha az öcsém lenne. Elég sok botrány volt már a médiában a barátságunk miatt, de ez minket érdekel a legkevésbé.
Niall, a világ legcukibb embere, de komolyan. Szavak nélkül is megértjük egymást, és mindig a hangulatomhoz illő édességgel ajándékoz meg.
- Az mi? - mutattam a nagyobbacska, rózsaszín dobozra, ami az ír szőkeség kezében pihent.
- Meglepetés! - nyújtotta felém a dobozt, aminek felnyitottam a tetejét. - A mai interjúd miatt. - mosolyodott el aranyosan.
- Uhh de édes vagy! - öleltem szorosan magamhoz.
- És mi? - méltatlankodott Harry.
- Ti is! - mindhármójuk arcára nyomtam egy-egy puszit, amit mosolyogva fogadtak.
A srácok majdnem éjjel egyig nálunk maradtak, ami tök jó buli volt. Filmeztünk, üvegeztünk, beszélgettünk és mikor anya megelégelte a ricsajt, úgy fél tizenkettő környékén, kimentünk a medencéhez. Eléggé hideg volt kint, úgyhogy kivittük szinte az összes plédet és párnát, majd összetoltuk a kerti asztalokat és felfeküdtünk rájuk. Azon versenyeztünk, hogy ki talál több csillagképet, csak az volt a legnagyobb probléma, hogy egyikünk se jártas a csillagokban.
Végül éjjel egykor Tiannával tessékeltük ki a fiúkat a házból, mikor már a szomszéd a rendőrök kihívásával fenyegetőzött. Nevetve és egyben fáradtan zuhantunk be a szobámba, majd szinte az egész éjszakát átbeszéltük. Végre igazi tinédzsernek éreztük magunkat, nem volt se menedzsment, se média, se rajongók. Nem volt semmi csak mi és a határtalan hülyeségünk.
.
